VKL kedves demokrata olvasónktól - köszönjük szépen.

Villámcsapásként érte az elkötelezett demokratákat a hír: Gerendás Péter sem lát más kiutat, mint a magyargyűlölő Akos Kertesz nyomában külföldre szegődni.

A Művész Úr a facebookon osztott meg egy szívbemarkolóan hiteltelen búcsúlevelet, amelyben kifejti, hogy miért indul el 57 évesen. A hatásvadász vagdalkozás és a panaszáradat olyan csodálatos ütemben váltogatja egymást, hogy ezt muszáj mondatról mondatra kielemezni.

„Az egyik ok a hazánkban tapasztalható fasizálódás.”

Ha én folyton fasisztáznám a környezetemben élőket, előbb-utóbb nyilván elunnák, és megutálnának érte, aztán már valóban rosszul érezném magam köztük.

„Szakmailag soha nem volt szerencsém. Más híres előadókat kísértem, egy méterrel a hátuk mögött.”

Ennek esetleg az is lehet az oka, kedves Péter, hogy Ön nem olyan tehetséges, olyan érdekes zenész és előadó, mint azok, akik sikeresek. Persze lehet, hogy csak simán nem volt szerencséje, de nézzen csak körül! Tele az ország csodálatos zenészekkel, akik szintén nem élnek meg belőle, mégsem sírják tele a levegőt a panaszkodásukkal. Inkább elmennek dolgozni, mellette kedvtelésből zenélnek, aztán vagy lesz pénzük 66-os Stratocasterre, vagy nem. De nem követelőznek, és nem gondolják, hogy nekik ez „jár”, mert ők „tehetségesek”. Sokuknak még lemezeket sem áll módjukban feljátszani, Önnel ellentétben.

„A rádiók nagyon keveset játszották a dalaimat, emiatt nem lehettek slágerek azok.”

Nem mintha a rádiók amúgy olyan igényesek lennének, de ha rádió lennék, én sem játszanék Gerendás Péter dalokat, mert – persze ez szubjektív vélemény, de mondom: ha én rádió lennék – iszonyúan unalmasak.

„Volt egy nagyon jó színházi ötletem is, de senkit nem érdekelt.”

Nekem három elképesztően zseniális színházi ötletem volt, de sajnos azok se érdekeltek senkit.

„Ez az ország élhetetlenné vált.”

Ez valóban így van. Már 1990-ben sem volt rózsás a helyzet, 1998-ig aztán tovább romlott, az esztelen kiárusítás miatt, 2002-2010 között pedig csaknem betetőzött az önmegsemmisítési folyamat.

„De időnként jön 20 ezres parkolási bírság, eladhatatlan zártkerti ingatlanon lévő használhatatlan sufni utáni 40 ezres építményadó, elviselhetetlen telefonszámlák, 3 Ft 50 fillérért vett iPhone-ok amik a hűségnyilatkozat lejárta után (pont amikorra szétesnek) 300 000 Ft-ba kerülnek.”

A parkolási bírság nem márciusi havazás, és nem havi vérzés, nem jön csak úgy. Feltétlenül szükséges hozzá szabálytalanul parkolni, az viszont szabálysértés, tehát bírság jár érte. Még külföldön is, ahova Ön távozni készül. Ha a sufni használhatatlan, próbálja inkább azt eladni a kedvenc gitárja helyett, hátha valaki más használni tudná. Drága telefont sem kötelező venni. Számtalan nyomorgó honfitársához hasonlóan Ön is választhatott volna az olcsó modellek közül, arról nem is beszélve, hogy a telefonok a hűségnyilatkozat lejárta után már egy fillérbe sem kerülnek, mert az áruk lefizetésre került a havi számlákkal. Éppen ezért van hűségnyilatkozat.

„71 ezres gázszámla, 30 ezres villanyszámla”

Örömmel hívom fel a figyelmét, hogy a 71 ezres gázszámlája már a jövő hónaptól 7100 forinttal kevesebb lesz!

„Ennyi idős korában apám már vágta a centiket a nyugdíjhoz.”

Egy ÁVH-s századosnak igazán szép nyugdíj ígérkezett akkoriban, úgyhogy érthető, ha vágta a centit a kedves papa, Gerendás Iván. Ebben csak két szépséghiba van. Az egyik, hogy az Ön ÁVH-s édesapja nem kevés magyar embernek okozott szenvedést ezért a nyugdíjért. A másik, az ország szégyene, hogy az Ön édesapjához hasonló ÁVH-s bűnözők nyugdíját még mindig nem csökkentették a létminimum alá.

„A második vonalban születtem, és ott is maradtam.”

Az előbbiek fényében, ezt hogy értsük? Ki született az első vonalba? Farkas Vladimir? Apró Piroska?

„Nem vagyok hajlandó korrumpálni, vagy pártokhoz, politikusokhoz dörgölődzni.”

Éppen azt teszi, bár viszonylag jól bebugyolálta a panaszkodásba.

„Nem azért írom ezeket, mert sajnáltatni akarom magam.”

Én is mondhatnám, hogy nem élvezem ennek a cikknek a megírását, de akkor hazudnék.

„És miközben ezt írom, kislányom Róza idehozott egy papírt “Boldog Húsvétot apu”…”

Azt nem írta rá, hogy „Apu, rettegek a fasizmus magyarországi térnyerésétől”?

Kedves Péter! Ön a 2002-2010 közötti magyarországi politikai kurzus kegyeltje volt. Ez nem titok, elég megnézni A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének odaítélési idejét. Az új kormánnyal viszont nem ápol ilyen viszonyt. Félek, hogy ezért romlott le vészesen az anyagi helyzete. Így viszont félek, hogy az Ön korábban biztos megélhetése nem elsősorban a zenei tevékenységének volt köszönhető, sokkal inkább a hatalom támogatásának. Magunk közt szólva attól is félek, hogy valójában nem romlott le vészesen az anyagi helyzete, és mindez csak része a kormány elleni hisztériakampánynak. Akárhogy is van, nem szép dolog a nehéz megélhetés miatt azonnal nyilvános panaszkodásba fogni, másokat okolni, és főleg rút dolog mocskolni a saját országát, és lefasisztázni azt. Ha igazak az állításai, és tényleg ennyire megszorult anyagilag, akkor is van megoldás. A minapi debreceni példa, amikor fél áron árverezték el egy magyar család lakását, bizonyára másolható. Bár fogalmam sincs az Ön lakásának értékéről, ha elárvereznék fél áron ebben a fasiszta országban, az talán fedezné az adósságait, és egy rövid időre, a megkapaszkodásig a külföldi albérletet is. Persze, ha valóban külföldre szándékozik menni, nem csak szóban, mint Dániel Péter.