Néztem ezt a jégkorong-vébét és egész érdekes dolgokat tapasztaltam. Fiaink csodálatosan teljesítettek, és a sorok közt világos, egyértelmű üzeneteket küldtek felénk. Azt mondja hogy:

”Bálizsék szívből játszanak: a feljutásért, egymásért, a hazáért”

’’Bartalis István a csapaegységet emelte ki: „A feljutás a cél, szívből játszik mindenki a másikért, a csapatért, a hazáért, ez a legfontosabb."

„Kangyal Balázs: Magyarországról beszélünk hál Istennek, magyarok vagyunk”

Egészen világos, melyik politikai oldal gondolatait közvetítik felénk ezek az egyedülállóan remek, kiváló sportemberek. Természetesen nem mondhatják ki nyíltan, hiszen a demokrácia hiénái azonnal szétcincálnák őket a szabad véleménynyilvánítás oltárán. Dolgosak, becsületesek, értéket teremtenek. Van tehát egy csapat ép testű és ép lelkű fiatalemberünk, akikkel szemben ti – kedves balliberális barátaink – nem csináltok semmi hasznosat. Jóesetben tengtek-lengtek, rosszabban pedig pusztítotok minden értéket, ott, ahol csak tudtok. Göbbelsi mértéket messze-messze felülmúló gusztustalan populizmusotok az összes korongjukat ledarálná és a hajléktalanoknak jutatná. Na de most már késő, kedves liberálisok! Korábban kellett volna kinyírni ezt a csapatot, mert mára már elválaszthatatlanul összeforrt a magyar nemzettel.

Bálizs Bence, aki 33 lövést védett első vb-mérkőzésén: "Nem izgultam, hanem megpróbáltam minél jobban összpontosítani. Már a felkészülés során éreztem, hogy erős csapatunk van. Mondhatom, szinte elvártam ezt a győzelmet a japánok ellen."

Önbizalom, munka, érték, összetartozás, hit, célkitűzés, nemzet. Ez a Bence gyerek bizonyára óriási LMP-s lehet. Nagyon érződik, hogy szívja a füvet a semmiben. A holtszezonban bőrszandálban teker romkocsmáról romkocsmára. Horizonttágításként kipróbálja a szexet fiú csapattársaival. A hatalmas orgiák után másnap délben kászálódik ki a hetek óta bevetetlen ágyikóból. Mindenféle tisztálkodás nélkül késve caplat be a szerkesztőségbe, ahol a klaviatúra felett zabálva oktatja ki olvasóit arról, hogy az egyetemes liberalizmus az egyetlen érték, ami mentén az emberiség felépítheti életfelfogását. Ráadásul nemcsak okos, de bohém is, így bizonyára kackiás szakállkát és helyes kis pocakot ereszt majd harminc éves korára, kezében pedig ott figyel az elmaradhatatlan sodort (ki tudja mivel…) cigaretta.

Nos, kiket is köszönhetünk nektek, kedves baloldaliak? Girhes, beesett mellű, sokdioptriás filozófusokat. Magas vérnyomástól vöröslő, zsírostarkójú tanácselnököket, akik vastag üvegpohárból kapirgálják a napi hetedik kávé után maradt ötkockacukros ragacsot a kis alumíniumkanalukkal. Belvárosi pinceklubokat, ahol „vitatkoznak”, és nosztaligáznak a régi, dohányfüstös korszakról. Ezek az emberek gyűlölnek minden olyan dolgot, ami erővel, egészséggel és magabiztossággal ruházza fel a magyar nemzetet. Szívük szerint a Tanácsköztársaság Május 1-jei vaskalapácsával bontanának le minden sportpályát, ahol magyarok edzenek. Nagy szerencsénk, hogy a felét sem bírják megemelni.

Örömmel jelenthetjük, hogy nektek, liberális eszméket fújóknak végetek van! Miniszterelnök Úr és csapata látható reformokba fogott. A jövőben napi rendszerességen kemény, hoffmanni tornaórákon edződő magyar kisgyerekek fognak csillogó szemekkel tekinteni a jégkorongos, vízilabdás vagy focista példaképekre. Erőt, önbizalmat, küldetéstudatot és tartást tanulnak majd tőlük. A ti drogos, tunya, nihilista, magyar bálinti világotok pedig csak egy rémálomszerű rövidke korszak marad majd a nemzet legsötétebb éveiben.

Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok! Hajrá, Orbán Viktor Miniszterelnök Úr, Magyarország Kormányzója!