Csupán annak lehet meglepő Laborc Sándor és a korábbi, MSZP-s kötődésű nemzetbiztonsági vezetők legújabb, a baloldali sajtó által feltűnően agyonhallgatott botránya, akit eddig is sikerült a sötétben tartania és manipulálnia a botrányosan elfogult magyar médiának.

Laborcnak már a kinevezése is az akkoriban szokásos MSZP-mutyik forgatókönyvét idézte: bár nemzetbiztonsági szakértők is kockázatos és érthetetlen húzásként aposztrofálták, hogy a Szovjetunióban, a KGB káderképzőjén végzett, állítólag a mai napig kiváló orosz kapcsolatokkal rendelkező Laborcot jelölte Szilvásy György a Nemzetbiztonsági Hivatal élére, ez nem tartotta vissza a Szilvásy-Gyurcsány tengelyt, hogy - vállalva a NATO rosszallását is, valamint szembemenve az országgyűlés szakbizottságának véleményével - beálljanak Laborc mögé. Laborcról - mint minden, a KGB-akadémián végzettről személyről egyébként - szakértők szerint vaskos kis dosszié áll rendelkezésre Moszkvában, sőt az sem kizárt, hogy kettős ügynök lehetett.

Laborc elvtárs a zárt ajtók híve

Nem sokat kellett azonban várni, hogy a kép összeálljon: a 2007 decemberi, vitatott kinevezést követően 2008 januárjában (a fiúk nem lustálkodtak!) titkos adatgyűjtés kezdődött az UD Zrt ellen, és szeptemberben robbant az UD-ügy. Mint utóbb kiderült, alaptalan, viccszámba menő vádakkal (polipszerűen működő árnyék-titkosszolgálat, kiberbűnözők, a kormányzati gerinchálózat "feltörése", stb) néhány hét alatt tönkretették (az előtte a szakmán kívül ismeretlennek számító) UD Zrt-t. Ez nem volt nehéz, az UD ugyanis abból élt, hogy diszkréten és feltűnés nélkül volt képes fizikai és kiberfenyegetések kivédésére klienseinél, ahova többek között az OTP és a Mol is tartozott - a botrány és a hisztériakeltés hatására aztán néhány hét alatt minden ügyfelük elpártolt tőlük.

Szilvásy és Laborc indítékait keresve nem kell túl mélyre ásni: ez az időszak volt az, amikor az oroszok mindenáron a Molban történő minél nagyobb befolyás megszerzését tűzték ki célul. Az UD, és vezető informatikusa, L. István - információink szerint - sikeresen hárította az oroszok próbálkozásait, és leplezte le módszereiket, meghiúsítva a próbálkozásokat.

Innentől kezdve kicsit a fantáziánkra kell támaszkodnunk. Az orosz kapcsolat világos az NBH akkori vezetése esetén, de az azért mégiscsak a pofátlan arrogancia jele volt, amikor az NBH személyi állományának átvilágítására orosz szakemberek érkeztek Magyarországra - tehát az NBH vezetése vagy kreténségből, vagy az oroszok kérésére olyan jellegű személyi (és még ki tudja, milyen más) információkat adott át, amiket normális országban egy kémszervezet munkatársa az élete árán is megvédene. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy Laborc és Szilvásy igazi főnökét nem Budapesten kell keresnünk - aki tud más, épeszű magyarázatot, az ne habozzon megosztani velünk.

Az oroszok valószínűleg a Mol-támadás és befolyásszerzési kísérletük kudarca után fordultak az előre, a háttérben szépen felépített B tervhez: előrángatták a fiókból bábujukat, Laborcot, és Szilvásy is megkapta az eligazítást a piros telefonon: az UD Zrt-t ki kell iktatni. Mivel a Fidesz több prominensének szemet szúrt az NBH-s Laborc és Galambos orosz háttere és kapcsolatai, így ők is az oroszok célkeresztjébe kerülhettek. Ebben valószínűleg az UD "súgott" a Fidesznek - felhívták figyelmüket egy nagyon is valós nemzetbiztonsági kockázatra (incidensre?).

A legújabb - eddig ismeretlen - eleme a kirakósnak tehát az, hogy Laborc úgy tűnik, hogy a Fideszesek ellehetetlenítésére ismert bűnözőket is bevont a játékba. Ki tudja azonban, hogy a véletlenül az archívumban fellelt Portik-féle megbeszéléseken kívül mik történtek még az NBH falain belül és kívül: a Portik-ügy a szocialista-éra NBH-s botránysorozatának valószínűleg csak jéghegyként kiálló csúcsa. Ami biztosnak tűnik, hogy akkoriban az NBH vezetőinek cselekedeteit finoman szólva sem az ország érdekei vezérelték, céljaik elérése érdekében bármilyen módszert bevetettek, és a szálak a szocialista vezetés legfelsőbb köreiig értek.