Bár most már úgy érzi az MSZP és holdudvara (röviden: a mai ellenzék), hogy ezentúl bármiféle kívánságukat, ígényüket szépen benyújtják az aljas HVG-n keresztül, kicsit kibontják a sztorit, majd az ő kedvükért szépen levadásszák a jobboldal ikonikus figuráit - de sajnos el kell őket keserítenem.

Ezúttal nem lehet szó semmiféle lemondásról, bármennyire is próbálják kiélvezni ezeket a kicsiny örömöket, melyeket a számukra olyannyira elviselhetetlen ellenzéki létben néha koncként egyszer-egyszer odavetünk csúnya lábaik elé.

Viktornál is megírtam, és bizony Schmitt úrnál is megírtam. Utóbbi zseniális érzékkel nem is mondott le a gyűlölethullámok tetőfokán, csak jóval később.

Semjén Zsoltot viszont nem áldozhatjuk fel nektek, sajnálom. Érjétek be Schmitt Pállal. Ennyi szívességet csak nem tehetünk nektek, túl sok gesztust kaptatok már most is. A hála meg sehol - legfeljebb annyi, hogy kapzsiságotokban már most a remélt zsákmányon is összekaptok. Csak a gyűlölet tart titeket össze, Orbán Viktor és a nemzeti oldal gyűlölete. Csakhogy ez a gyűlölet már visszaüt, kontraproduktív.

Vagy ha nagyon-nagyon nem akadtok le Semjénről, akkor talán majd szó lehet róla. Cincáljátok, morogva, nyáladzva, majd biztos jó lesz.

Csakhogy nem véletlenül gyengék a jobboldali ellentámadások. Nagyon jó ok van erre. Jövőre bizony kezdődik az egészpályás visszatámadás. Sorra fognak kiderülni a mocsokságok minden prominens balliberális személyről, bizony.

Nem akartunk mi bántani vagy megalázni senkit (keresztény, ám gyarló emberek vagyunk), de hát így, ennyi igazságtalan mocsokáradat után sajnos kénytelen lesz a Fidesz is lépni. És bizony a dörzsöltséget nekik is volt honnan eltanulniuk.

De most még nem. Semjén Zsolt marad. Nyugodjatok meg, bulizzatok egyet, igyatok, menjetek haza az asszonyhoz, gyerekekhez. Vannak még fontos dolgok az életben, mint egy idegen ember papírja, nem? Így csekély a kéj.