Mert gyűlöletük szinte vágható, gyúrható, mérhető, darabos. Elég csak egy-egy óvatlan szót szólni, és érzed, ahogy csoportosan letámadnak, szétszednek, marcangolnak, porig aláznak. Ha hagyod. Egy idő után már szólni se kell, egyedül azért fognak támadni, mert az vagy, aki.

Mert nem értik, nem fogják fel ésszel, mit jelent nemzetinek, jobboldalinak lenni.

Nekik csak simán ellenségkép kell. Ez az ellenség jelenleg és egy jó ideje Orbán Viktor meg a Fidesz, de akiben még mindig élesek a 90-es évek eleje-közepe tájáról az emlékek, az nagyon jól tudja, hogy alázta meg, vadászta le módszeresen, valódi karaktergyilkosságokkal a jobboldal bármelyik közszereplőjét a magát felsőbbrendűnek képzelő szociálliberális elit.

Járatott bárki Kurírt, annak szombati számait, Hócipőt, 168 órát, Kacsa Magazint annak idején? Maczó sajt, torgyánozás, Antall József parókája, taxisblokád és a többi?

Ez igen, ez ment nekik. Meg- és odamondogató emberek, humorfelelősök a médiában mindenhol - az internet előtti világban felülről lefelé, illetve suttogó propagandával elhinteni a kártékony magvakat. A taxisblokád idején: "lövetni fognak, láttam a vízágyúkat". Később: "nem fogják átadni a hatalmat". Jobboldali csakis álszent, gonosz ember lehetett - a szerencsésebbjéből, pl. Torgyánból meg csak simán bohócot kreáltak, ha már pont őt nem tudták vagy akarták a halálba hajszolni..

De aztán vége lett ezeknek az időknek, és jöttek Orbánék, és utánuk senki. És azóta aprítják, osztják, támadják őket, szednék őket atomokra. És még mindig vannak, és még mindig nem adják át a hatalmat ezeknek a felvilágosodott, szakmailag felkészült és kifogástalan szocialistáknak-liberálisoknak. Pedig már több száz diák is azt skandálta, hogy Hoffmann Rózsa mondjon le! Ráadásul egyszerre, ütemesen.

Mert nincsenek értékeik, nincsenek hőseik.

A baloldal egykori hőseit kidobta. Ma már félnek elővenni Lenint, Sztálint, Rákosit, Kádárt és a többit. Természetesen nem fognak habozni, ha újra szabad lesz őket dicsőíteni, de még sok-sok évnek el kell majd telnie ahhoz, hogy tisztára moshassák őket. De ez egy távolabbi történet lesz. Próbálkoznak József Attilával (bár minden versét tuti nem szeretik), Károlyival, de ezek gyenge kísérletek - és leginkább csak akkor lépnek, ha valamelyikük szobrát arrébb tenné a Fidesz. Amúgy eszükbe se jutna bárkit is dicsőíteni vagy tisztelni. Tisztelni? Mennyiért?

A jobboldalon nincs is kérdés. Magyarország, magyarok, történelem, trikolór, Himnusz, Kossuth és Széchenyi egyaránt hősök. A baloldal pedig hiába próbálkozik mindennel, hogy neki is jusson ezekből, nem tud hiteles lenni, hiszen ők se érezték ezeket soha magukénak. Hogy is tehetnék, hiszen ahol csak lehet, gúnyolnak és gyaláznak mindent, ami magyar? Ha bármire csak egy kicsit is büszkék lehetünk, folyton ott kutakodik és piszkít bele a balliberális ármány, aki ahol csak éri, rontja a magyar ünnepet. Mondják-mondják, hogy ők is ugyanúgy magyarok, nekik is ugyanúgy fáj Trianon, de hazudnak. És ez látszik. Nem fáj nekik Trianon kicsit sem, sőt: örülnek neki, folytatnák az árulást további területrészek átadásával, lehetőleg pénzért.

Talán a pénz, az az egyetlen érték, ami ideig-óráig hajtja-űzi őket. De az árulással, hazugságokkal megszerzett győzelmek után azonnal kicsinálják egymást. Nem bírják ki egy évig sem, de már hullanak a fejek. Ezek az emberek alig pár forintért képesek lennének a saját fiukat is eladni janicsárnak. De persze mit is várunk attól, aki azt a születése előtt is már legszívesebben kikapartatná? Gyereket? Ebbe a gazdasági helyzetbe? Akkor nekem kevesebb fog jutni!

Akinek a Haza annyit jelent, hogy mit kapott az országtól. Nem kap elég pénzt? Megy Angliába, Németországba, bárhova - ott jobban fog keresni! Neki tartozik az Ország! Mit adott neki Magyarország? Ismerjük jól.

A mindenkori baloldalt csak a rombolás, a tagadás, az uszítás, a panaszkodás, a közhangulat-rontás, hazugságok, hazaárulás tartotta és tartja össze.

Soha nem próbáltak meg kiállni valami valós cél, valami valós, közös érdek mellett, hanem csakis tagadtak. Le Orbán Viktorral, le az egykulcsos adóval, le a gazdagokkal (persze csakis a fideszes gazdagokkal), le a vidékkel, le a stadionokkal, le a tiszta várossal, le a magyar sportolókkal, olimpiai bajnokokkal. Figyeljük meg, mikért rajonganak ezek, a magukat demokratának nevezők! Dohányzás, drogok, abortusz, külföldiek, vérfertőzés, rombolás, graffiti, szenny, éjszaka, önpusztítás, naplopás. És nem ám titokban, sunyin utalgatva rá, hanem mindezt nyíltan promotálva.

A balliberális oldal valahogy a tél, az éjszaka gyermeke. Ott érzi jól magát, ahol dermesztő hideg van, koromsötét, reményvesztettség, legyengült gócpont.

Ilyen volt az Opera előtti lázadás januárban, és ugyanígy jön meg a hangjuk most is, amikor a legrövidebb ideig lesz világos és leghosszabb az éjszaka, amikor a hitelminősítők egyszerre lépnek, egyszerre támadják, gyengítik a Hazát. Ilyenek. Ezt a pár hónapot valahogy átvészeljük megint így - aztán, amikor újra felkapcsoljuk tavasszal a villanyt, akkor kopogó ízeltlábaikkal úgy fognak egy tizedmásodperc alatt menedékbe vonulni, ahogy a lakótelepi szemétledobóban a csótányok. Megszoktuk, többet nem is várunk tőlük.

Mert fizikálisan gyengék és edzetlenek - elméjük ennek megfelelően tompa.

Csoda azoknál, akik mindent bálványként imádnak, ami az emberi szervezet legyengítését segíti elő? Dohány, kanabisz, drogok, füst, tű, tetoválás, alkohol, kábulat, abortusz? Kizsákmányolják - nem tisztelik eléggé - saját testüket, az edzőterem helyett pedig továbbra is inkább a Körúton belüli romkocsmákat látogatják, ahol szorgosan füstölnek át éjszakákat.

Irigylik a sportos, erős és szervezett jobboldali-radikális fiatalokat. Irigylik őket bátorságukért, értékeikért, elveikért, összetartásukért. Irigylik, de fel nem fogják, milyen az, amikor valaki nem a haszonért - a rövid távú haszonért - csinál bármit. Riasztóak számukra az olyan fogalmak, mint egyház (persze csakis, ha kereszt(y)én(y)), család, hűség, házasság, bajtársiasság, összetartás, gyerek, sport, nemzet, hagyomány, történelem, elvek. Ők csakis azt értik, hogy önös érdek, haszon, deviancia, élősködés, destrukció. Ám hatalmas felsőbbrendűségükben minden, általuk jobboldalinak vélt elvet vagy dogmát nagyon következetesen kérnek számon a számukra nem szimpatikus pártállásúaktól.

És ez nem fog megváltozni.

Hőseik, értékeik nem lesznek továbbra sem - marad a gazdanemzet mint kiindulási pont. Legyen mit rombolni, legyen kinek a pénzéből élni, legyen kiket gúnyolni.

Hagyjuk? Már régóta nem. Időről időre nyerhetnek választást pár megvezetett réteggel - mindig másokkal -, de a hatalmat megtartani éppen ezért képtelenek. És ezért kiengesztethetetlenül gyűlölnek minket továbbra is. Nem baj, megszoktuk. Az élet megy tovább.