2012 a konszolidáció éve volt.

Talán még emlékszünk a 2011-es hőbörgések egyik legfőbb motívumára - dehogy emlékszünk, hadd segítsek. A Fidesz politikáját ekézők egyik legfőbb érve az volt, hogy a 2011-es költségvetést és hiányt még könnyedén behúzza a kormány az MNYP-kből visszalépők vagyonával, na de majd 2012-ben lehull a lepel, és kiderül, hogy tarthatatlan a hiány. Ehhez képest 2012-ben olyan hiányadatot produkált Magyarország, amilyet emberemlékezet óta nem: úgy tűnik, sikerült bekúsznunk a 3%-os bűvös határ alá. A 2012-es hiány az államháztartás központi alrendszerében 2,1% (!) lett. Ezt természetesen még rontani fogja az önkormányzati alrendszer adata - hogy milyen mértékben, az majd márciusban derül ki, de az elemzői várakozások szerint valószínű, hogy sikerült a 2,7%-os hiánycél elérése.

Államháztartási hiány a GDP százalékában, 2000-2012 (forrás: KSH; 2012 az önkormányzatok nélkül)

Ezzel párhuzamosan a tavalyi évben a befektetői bizalom is látványosan javult, az utóbbi hónapok állampapír-aukciói sikeresek voltak, a magyar CDS pedig az elmúlt egy évben mélyrepülést mutatott be. Úgy látszik, kezd beérni a kormány konszolidációs politikája, és ezt immár a befektetők is egyre alacsonyabb elvárt kamatokkal jutalmazzák.

A magyar CDS alakulása az elmúlt 1 évben (forrás: Bloomberg)

A fanyalgóknak és az ellenségnek ellenzéknek természetesen semmi sem elég: mivel 2012-vel kapcsolatban beégtek, mint a rongy, így természetesen már kezdődnek is az új kritikák: 2012-ben több csomagra is szükség volt, hogy a hiány ne szálljon el, valamint a 2013-as hiány tartása úgysem fog sikerülni. Az utóbbi "érvet" könnyű leszerelni, ugyanis látva a kormány elkötelezettségét a hiány és az adósság csökkentésére, mi nem kételkedünk abban, hogy a felmerülő kockázatokat kezelni tudja a kabinet. Ebben bizonyára segítséget jelent majd a büdzsébe épített hatalmas biztonsági tartalék is, de az évközbeni akciók sem kizártak újfent - tetszik vagy sem, de a bizottság nem fog engedni a 3%-os hiánycélból, nekünk pedig ehhez kell alkalmazkodnunk.

Az is érdekes, hogy egy recessziós környezetben, kiszámíthatatlan befektetői hangulatváltozások és nehezen kalkulálható kockázatok mellett azt róják fel a kormánynak, hogy év közben is igyekszik menedzselni a hiányt, hogy az ne szállhasson el. Talán nem kell taglalni, hogy ez mennyivel nehezebb feladat, mint a 2000-es évek előtte sohasem látott világgazdasági konjunktúrája közben a szocialista kormányok által elkövetett eszetlen költekezés és hitelfelvétel.

Pont ezért vicces egyébként ezeket a kritikákat hallgatni, ugyanis azt valahogy mindenki elfelejti hozzátenni, hogy régiós összevetésben és fejlettségünkhöz képest iszonyatosan el vagyunk adósodva - az MSZP-SZDSZ kormányok alatt az államadósság névértékén gyakorlatilag megduplázódott, de a GDP-hez képest is hatalmasra duzzadt. 2010-ben az Orbán kabinet jóval 80% feletti adóssággal vette át a stafétát - miközben 2001-ben, az első Orbán kormány utolsó teljes hivatali évében 53% volt ugyanez a mutató. A rendkívül aggasztó - és 2008-ban kis híján államcsődben manifesztálódó - tendenciákat újfent a Fidesz-kormánynak sikerült (most már kijelenthetjük, tartósan) megfordítania.

A kritikákra és a hisztire reagálva: az adósság leépítése, hölgyeim és uraim, növekedési áldozattal jár. Aki a jelzálog-hitelét fizeti vissza, és a hónap végén már csak üres kenyeret eszik, az ugyanis nem vesz plazmatévét vagy terepjárót - nem véletlen, hogy a fogyasztás ilyen alacsony szinten van. A szocialista kormányok által felvett, aztán eldorbézolt hiteleket ugyanis vissza kell fizetni. Ezt pedig csak a Magyarországon élő magánszemélyek és az itt működő vállalkozások képesek megtenni - az államnak nincs jövedelme, az csak a háztartások és vállalkozások által megtermelt jövedelemre támaszkodhat, mikulás pedig, sajnos, nem létezik. Olyan nincs, hogy adóemelés és elvont jövedelem nélkül fenntartjuk a 2008-ig hitelből finanszírozott életszínvonalat - minél hamarabb elfogadjuk és megértjük ezt, annál könnyebb lesz mindannyiunknak.