Zajos elégedetlenkedés, tüntetés, hídfoglalás. A hős diákforradalmárok 1848 és 1956 méltó örököseivé léptek elő. Sőt, talán még menőbbek is az elnyomó zsarnok ellen elöltöltős puskát, illetve dobtáras gépkarabélyt ragadó elődeiknél. Az ország érdekeit szem előtt tartva, halált megvető bátorsággal szállnak szembe a szabálysértési eljárást indító rendőrökkel, meg a bundás kenyérrel a megyeházán. Egy pillanatra képzeljük el, ahogy a Rádió épületét védő ÁVÓsok bundás kenyérrel kínálják az ostromlókat, majd kérésükre megengedik, hogy éjjelre is az előtérben maradjanak!

Szép dolog az értelmiségi lét, az életen át tartó tanulás, az egyetemre járás, és elég kényelmes is. Ha pedig az ember csak mímeli, akkor sokkal kényelmesebb, mint a valódi munka, csak éppen nem hasznosabb. Tandíj nélkül lébecolni 8-10 évet a campuson, csüngeni az állam csecsén, az volt ám az igazi élet! Sajnos ez már csak a múlt, ma már legfeljebb 6-7 évet lehet így átvegetálni egy olyan egyetemi szakon, amely jobb esetben sosem fog megélhetést biztosítani az elvégzőjének, rosszabb esetben nem is érdekli őt. A helyzet az, hogy a bölcsészetnek csak akkor van értelme, ha az ember a képzés eredményeként valóban megtanul önállóan gondolkodni azon a tudományos szakterületen, amelyet választott. Középszerű jogászokkal és közgazdász-menedzserekkel tele van az álláskereső rovat, nem kellenek. A silány újságírók sajnos általában valakinek a valakijei, s így gyakran akár egészen az Indexig jutnak, de ahhoz sem kell egyetem, hogy valaki egy fogalmazni és helyesen írni képtelen, műveletlen okostojás legyen. Egyetem csak a legjobbaknak kell. A nép adójából ne járjon senki évekig kommunikáció szakra azért, hogy aztán Kenó nyerőszámokat olvasson be Az utolsó szamuráj második reklámja után, hiteltelen műmosollyal a cicababa arcán! A nép adójából ne képezzék ki a százezredik jogászt is, aki nem elég eszes, és annyira sosem lesz jó, hogy ebből éljen, de legalább anyuci elégedett lesz, mert diplomája van az ő szeme fényének! A nép adójából ne tanuljon több diák felesleges közgazdásznak, amikor túl sokan vannak, ráadásul éppen a végnapjait éli, és a szerkezeti összeomlás szélén táncol az a gazdasági rendszer, amelyet tanítanak nekik! Az, hogy valaki munkanélküli germanisztikus, sajnos nem szakma és a társadalomnak sem hasznos, noha ezek a felvilágosult, liberális értelmiségi egyetemisták amúgy rendkívüli módon tudnak aggódni a társadalomért. Kivéve persze, ha az ő egyetemi naplopásukról van szó, mert akkor kit érdekel a társadalom, de nekik jogaik vannak! Miközben egy értékelhető munkát leadó ácsnál, vagy csempézőnél csak Gyurcsány Ferenc szakdolgozatát nehezebb előkeríteni.

Az óriási felháborodás és a hozzáértést színészkedő diákérvek hullámzó tengerén valamiért nem esik szó egy szakmai végzettség nélkül is köztudomású és józan paraszti ésszel felfogható körülményről. Azt régóta emlegetik, hogy demográfiai katasztrófa fenyegeti Magyarországot, csak éppen arra nem gondolnak a cigiző-söröző buliforradalmárok, hogy mielőtt majd hirtelen sokan halnak meg, ez a sok ember előbb még hirtelen egyszerre abbahagyja a munkát, és elmegy nyugdíjba. Vagyis termelés helyett már csak elvárja majd, hogy termeljenek rá. Igen, a Ratkó-korszakról van szó, utolsó előtti alkalommal. Az 1949-56 között megszületett sok-sok gyermek eléggé feljavította a népesedési képet, most viszont majd egyszeriben lerontja. Tavaly ugyanis elkezdett nyugdíjba menni ez a népes korosztály, 2021-ben pedig közülük az utolsók is leteszik a munkát. A kérdés akkor már nem az lesz, hogy ki tartsa el a lábát lógató kommunikáció szakos, szociológia minoros hallgatót, aki amúgy az egyetem után valami teljesen mást fog dolgozni, esetleg hajnalonként friss pékárut hord majd ki a birminghami boltokba. A kérdés már az lesz, hogy a maroknyi munkaköteles korú ember terményéből hogyan működtessük az oktatásügyet, az egészségügyet, a rendvédelmet, stb. Nektek, nekünk kell majd dolgoznunk rájuk is. Nem lesz életfogytig kolesz, meg államilag finanszírozott TB. Munka lesz.

Hát ezért próbált ilyen váratlanul durvát lépni a kormány. És ezért ragaszkodik lényegében az eredeti szándékához, más keretek közt megfogalmazva. A kormányban ugyanis veled – a forgalom bénítása és az úton röhögve sörözgetés közben, önmagát forradalmárnak képzelő diákkal – ellentétben van annyi felelősségérzet, hogy az ország jövőjére is gondoljon. Téged csak az foglalkoztat, hogy ügyvéd, vagy politológus akarsz lenni, a kormányt viszont az is, hogy elég eszes vagy-e ehhez, és helyette nem inkább bolti eladónak, pincérnek, vagy mezőgazdasági gépésznek lenne-e érdemes tanulnod. Te, kedves önérzetében sértett, lázadozó diák, ha elég okos vagy, egyetemen a helyed, és tandíj nélkül is be fogsz jutni a szűkített keretbe. Ha viszont nem vagy oda való, akkor tárt karokkal vár a kétkezi munka súlyos szakemberhiánnyal küzdő világa. Tanulj szakmát, dolgozz, teremts értéket, alapíts családot, nevelj fel sok gyermeket! Aztán ha egy darabig így ment majd, megsokasodtunk, és elkerültük a demográfiai-gazdasági összeomlást, akkor esetleg évtizedek múlva az unokád kimehet tüntetni azzal, hogy több egyetemistára van szüksége Magyarországnak. Addig viszont a leggázabb dolog, amit csinálhatsz, hogy téli rózsás és hasonló, Sas kabaréba illő jelzőkkel illeted az utcabálotokat, és asszisztálsz ahhoz, hogy egy végtelenül elkeseredett MSZP-hívő réteg a nagy reménytelenségében azzal biztatja önmagát a Facebookon, hogy te majd megbuktatod nekik Orbán Viktort. De nem fogod.